Potom 30 centért árulták a könyveket és ha jobban bírja a cipekedést a karom, többet is veszek, mint amennyit sikerült. Hiszen válogatni volt miből bőven. Az asztalok roskadoztak a könyvektől, a földön jó néhány doboz hevert, tömeg is volt rendesen. Szerencsésnek mondhatom magam, mert az első dobozba belenyúlva az első megragadott könyv tetszett, így körülbelül egy órányi keresgélés után menni kellett, különben még további tízet viszek magammal haza. A könyvek közül egyet sikerült elajándékoznom, azt hiszem még örültek is neki. Zsákmányszerzés után még dukált egy finom kávé egy váraljai kávézóban. Apropó, ha valaki erre jár, nézzen be az óramúzeumba, igazi különlegességeket találhat ott. (A gyönyörű rokokó stílusű épületet látni már önmagában megéri.)
Sajnálatomra ilyen börzét csak egyszer rendeznek egy évben. De jövőre mindenképp megyünk megint elrejtett kincseket keresni, az biztos.
mások általam irigyelt zsákmánya |
saját szerzeményem |