Új a könyvespolcra

Ha esős időben sétálgatsz a városban és hirtelen erős késztetést érzel rá, hogy betérj egy könyvesboltba (pedig most tényleg nem szabad könyvet venni!), hívogat, csalogat a kitárt ajtó, akkor engedj a kisértésnek és LÉPJ BE! Mert kiárusítás van. Vehetsz potom 1-2 euróért könyveket. És akkor marad pénz arra, hogy megvedd azt is, amire épp nem vonatkozik az árleszállítás. Szóval igazából nem túlköltekeztem, hanem spóroltam. (Nehogy azt mondjátok, ez amolyan kitekert női logika, mert megsértődöm.)

Bloch, Robert: Vlak do pekla. (The Best of Robert Bloch) Praha: Epocha, 2006. 

Cviková, Jana – Juráňová, Jana – Kobová, Ľubica: Histórie žien. Aspekty písania a čítania. (Nők történelmei. Az írás és olvasás aspektusai) Bratislava: Aspekt, 2007.

Barbery, Muriel: Pichľavá elegancia. (L'élégance du hérisson - A sün eleganciája) Bratislava: Mladé letá, 2006.

Külcsín, belbecs

Utoljára többek között arról is írtam, hogy nem tartom különösebben fontosnak egy könyv borítójának milyenségét. Szeretném ezt a gondolatot kiegészíteni, mert ez így nem teljesen igaz ill. félreérthető.

Az egész gondolatmenet abból indult ki, hogy elkezdtem a Glennkill c. könyvet olvasni. Ennek apropóján megkerestem, létezik-e szlovák fordítás (persze csak cseh fordítást találtam, mi mást). Elszörnyedtem a borítók közti különbségen.
Amellett még mindig kitartok, hogy a külcsín csak másodlagos, vagy harmadlagos a döntésnél, elolvasom-e az irományt vagy nem. De talán egy minimális esztétikai élményt elvárhatunk. Persze az sem mindegy, mit ígér a borító. Ha lányregényt keres valaki a könyvespolcon, nem lexikonokra hasonlító kötetet vesz a kezébe. Amolyan nonverbális kommunikáció ez is, mint az uniformis. Annyi mondanivalója kell, hogy legyen a csomagolásnak, hogy tudjam körülbelül milyen zsáner is ez, hova tudom nagyjából besorolni.

Aztán ott van az a dolog az esztétikai élménnyel. Ha összehasonlítom e konkrét regény cseh és mondjuk német vagy török kiadását, azt hiszem látható a különbség:

Az utolsó kötet valami rettenetesen néz ki. Nyoma sincs valamiféle harmóniának, összeszedettségnek, színek és formák egységének, ami jót tenne a szemnek. Kár érte.

Legközelebb felteszek valami különlegesen tetszetős vagy épphogy nagyon ronda talált borítót. Magam is kíváncsi vagyok, mit találok.

Tükrök és szemfényvesztés

Régi lemaradásomat most behoznám, idetennék egy bejegyzést végre valamiről, amit a közelmúltban olvastam. Meglátjuk, hogyan sikerül. Szóval írjunk egy kortárs, stílusalkotónak tartott, sztárolt angol író egy kötetéről.

Neil Gaiman azzal keltette fel az érdeklődésemet, hogy legtöbbször ódákat zengenek róla, rengetegszer belebotlik az ember, ha böngészik a neten. Aztán kaptam kölcsön egy könyvet.

A "Tükör és füst" novellák és versek gyűjteménye, az eredeti 1998-ban jelent meg. A magyar fordítás, amit a kezemben tartok, 1999-es kiadású. Szerintem egy borító lehet akármilyen, nekem személy szerint végül is mindegy, hogy illik-e a könyvhöz, mert úgyis a szöveg számít. A borító "csak" elad (bár igaz, van hogy nem azt ígéri, amit kapunk). Olvasóként az én saját szempontomból viszont ez legtöbbször nem fontos. De ebben az esetben kicsit zavar a kék nő fekete fehérneműben, valahogy nem jön be. Inkább kinyitom a könyvet, beleolvasok.

Nem kis várakozással indultam neki a dolognak, féltem, hogy csalódom, de nem. Trollok, ördögök és más furcsa szerzetek, mesebeli jelenetek, nem kis melankóliával átszőve. Gaimannél úgy tűnik nem takarított ki rendesen "Az álomseprő". Igaz, nem lett belőle egy halandzsázó őrült, de elég porcica és piszok maradt nála, hogy éberen ne szabaduljon teljesen az álmok szerzeteitől.

A kötet szerkezete érdekes. Nem kedvelem a bevezetőket, de Gaimannek különös érzéke lehet hozzájuk. Kis mesélés, kis ars poetica, kis önirónia. Minden novellához rövid kommentár jár, érdekes háttérinfomáció. Mintha bennfentessé tenne minket ezáltal, mintha magyarázna nekünk icipicit,  bár ez nem jelenti, hogy ezek a megjegyzések számunkra mindenképp fontos információt tartalmaznának. Viszont Gaiman engem teljesen meggyőzött arról, hogy nekem is írónőnek kellene állnom:

"Még mindig nem sikerült meggyőznöm magam, hogy ez igazi foglalkozás, de mást már túl késő: olybá tűnik, sikerült végül olyan pályát választani, amihez nem kell korán fölkelnem. (Gyermekkoromban a felnőttek azt mondogatták, ne találjak ki dolgokat és figyelmeztettek, mi minden történhet, ha nem hagyom abba. Tapasztalataim alapján az, hogy sokat utazom külföldre, és nem kell túl korán fölkelnem.)"

Az említett szempontokat figyelembe véve, komolyan elgondolkodom ezen a lehetőségen. De térjünk vissza a novellákhoz, amik között néhány vers is el van bújtatva. Történetei hangulatát és stílusát sajátosnak,  egyedinek tartják a maga műfajában. Mivel nem ismerem ki magam az irodalom eme műfajában, így hiszek a többieknek. Az biztos, hogy furamód élethűen álomszerű történeteit minden valóságtól való elrugaszkodása ellenére el lehet hinni. Ez a jó a történetekben úgy álatalában. A tény, hogy Mrs. Whitaker, a nyugodt természetű, angolosan udvarias hölgy, kandallópárkányán nyugszik a Szent Grál, teljesen elfogadhatónak tűnik számomra ("Küldetés"). Egyszerűen jól van megírva.

A címben említett tükrök, amit bűvészek illúziókeltéshez és trükkökhöz használnak, a történetekben is hasonlóan működnek. Olyasmit mutatnak, ami van, de mégsincs. Bár hamis képet láttatnak a valósághoz képest, alapjában véve létező dolgokat ferdítenek el. A "Hó, tükör, almák" is hasonlóan működik. A kitalált történetet, ami eleve illúzió a valósághoz képest, még egyszer elferdítve teljesen új lehetőséget, ha úgy akarjuk, új igazságot mutat meg. Az egyik legjobb novellának tartom a kötetben (nem úgy, mint a "Bay Wolf"-ot).

A történetek közül nekem néhány melankolikus, néha egész pozitív kicsengésűnek tűnik. Ahol gonosz van, ott van jó is. Ahol alakotváltó ördög ront az emberekre, ott van macskaként megjelenő védelmező őrangyal is ("Az ajándék"). De semmi sem fekete-fehér, a Gaiman-novellák sem azok. Nem szeretném értékelni, miféle helyet tölt be ez a kötet vagy Gaiman a fantasy kategóriájában, mert nem értek hozzá. Mindenesetre a novellák kellően abszurdak, már-már groteszkek ("Leszállítjuk, nagykeráron", "Változások"), mégis van igazságtartalmuk, mondanivalójuk, néhol meseszerűek ("Baglyok leánya", "Troll"), búskomorak, meglepőek és elgondolkodtatóak, így aztán nem nehéz szeretni őket.

Neil Gaiman: Tükör és füst. Budapest: Benefícium, 1999.

Testi szépség

Rövid látogatás a neten kávézás közben. Eredmény: Karinthy Frigyes: Testi szépség