Amour fou

Marguerite Duras:

A szerető / L’Amant

Véleményem szerint az embert nagyban befolyásolja az a tény, melyik könyvet olvasta először e

gy bizonyos szerzőtől. Meghatározza kedvelni fogjuk-e, olvasunk-e tőle még valaha bármit is, meghatározza elvárásainkat a következő kézbe vett könyvnél. Marguerite Duras-nál nekem a fent említett regény azt hiszem jó választásnak bizonyult. Eléggé kíváncsivá tett, kíváncsivá az írónő művei iránt, és egyben kíváncsivá az élete iránt.

Ez az 1984-ben megjelent könyv hozta el Marguerite Duras számára a világhírnevet. Talán nem is csoda, hiszen egy ilyen könyv bizonyos aspektusok szerint ténlyeg eladhatónak bizonyulhat. Akár botrányosnak is nevezhetnénk a témáját, ha álszentek lennénk. Mint tudjuk, sex sells. Hogy ez ebben az esetben mennyire mondható igaznak, nehéz megmondani, nem is szeretnék ilyen fejtegetésekbe bonyolódni. Hatásvadásznak és számítónak azért nem nevezném Duras-t, regénye ahhoz túl őszinte és kemény. Érzésem szerint nem azért választ ilyen témát, mert az kifizetődőnek bizonyulhat, hanem mert mondanivalója van, elszámolnivalója saját magával.
És hogy miről is számol be?

Duras autobiografikus írásában elsősorban saját gyermekkorába tér vissza, amelyet a századelő Francia Indokínájában töltött. Innen 17 éves korában költözött Franciaországba. Az öregedő írónő ebben a könyvében a Mekong deltáját, Saigont és a gyarmati élet sajátos világát eleveníti fel maga előtt.
A történetet több szálon vezeti. Struktúráját tekintve a regény visszaemlékezésekből, önelemzésekből, rövid elbeszélések és leírások váltakozásából áll. E váltakozó képek elsőre talán összefüggéstelennek tűnő füzéréből építkezik, ezek adják a mű sajátos ritmusát. Nem követ egyenes vonalat, Duras képeket és történeteket kapcsol össze, mintha egy naplót lapozgatna. Ezen elbeszéléstechnika segítségével fejezi ki formailag azt a gondolatot, amit a regényben le is ír. "Az én életemnek nincsen története. Nincs élettörténetem. Középpontja se volt soha. Nincs út, nincs vonal. Csak tágas terek vannak, ezek azt sugallják, hogy ott volt valaki, de nem igaz. Ott soha nem volt senki."

Úgy tűnhet, hogy a regény középpontjában egyértelműen a tizenéves lány egy nálánál idősebb férfival való kapcsolata áll. A dúsgazdag kínai férfival való viszony valóban fontos része a regénynek. Ez az egyetlen olyan történet, ami lineárisan halad előre, így kiemelt helyet kap az elbeszélés során. Olyan komoly témát vet fel ezzel a viszonnyal és a gyermekprostitúcióval kapcsolatban, ami talán senkit sem hagy hidegen. Mégsem hagy minket az első pillanattól kezdve kérdőjelek nélkül és egyértelműen állást foglalni. A belső élmények leírása és az érzelmi felvetések kicsit bonyolultabbá teszik számunkra a véleményformálást. De Duras semmiképp nem keres kibúvókat, kritikus önmagával és környezetével szemben is. Néha tárgyilagosan szemlélődik, néha őszintén és keserűen gyón. Válaszokat keres, egyben rámutat saját ébredező sexualitása és a testi gyönyör felfedezésére.

A regényt viszont nem lehet csak erre az egy mozzanatra koncentrálva értékelni. Ugyanilyen fontosnak tartom anyjával és fivéreivel való kapcsolatát is, ami korántsem volt felhőtlen. Anyja halála után könnyebben reflektál kettejük viszonyáról, mint ahogy azt maga is bevallja. Akit nem szeretsz, akit kitöröltél életedből, arról könnyen írsz, írói témává válik az egykor valós személy. És bizony Duras kegyetlenül őszinte, húsbavágóan az. Saját maga előtt rendezi kapcsolatát a szinte gyűlölt idősebb testvérrel. Anyja elnyomott és nem tudatosított betegségét boncolgatja. Felhagy az örökös hallgatással, amivel a tulajdonképpen elviselhetetlen családi légkört próbálták elviselhetővé tenni. Leszámol mindazzal, amit a szeretet nélküli otthon miatt elszenvedtek.

Különös és elgondolkodtató betekintést kaphatunk e rendkívüli írónő legalább ennyire rendkívüli életébe. Ha meg lehet egyáltalán röviden fogalmazni, milyen is egy jó regény, talán azt mondanám, olyan, aminek az utolsó mondata még sokáig cseng a fülemben. Ha becsuktam a könyvet, még percekig ülök felette elgondolkodva és nézem a borító hátsó lapját. A szerető mindenképp egy ilyen regény.