Külcsín, belbecs

Utoljára többek között arról is írtam, hogy nem tartom különösebben fontosnak egy könyv borítójának milyenségét. Szeretném ezt a gondolatot kiegészíteni, mert ez így nem teljesen igaz ill. félreérthető.

Az egész gondolatmenet abból indult ki, hogy elkezdtem a Glennkill c. könyvet olvasni. Ennek apropóján megkerestem, létezik-e szlovák fordítás (persze csak cseh fordítást találtam, mi mást). Elszörnyedtem a borítók közti különbségen.
Amellett még mindig kitartok, hogy a külcsín csak másodlagos, vagy harmadlagos a döntésnél, elolvasom-e az irományt vagy nem. De talán egy minimális esztétikai élményt elvárhatunk. Persze az sem mindegy, mit ígér a borító. Ha lányregényt keres valaki a könyvespolcon, nem lexikonokra hasonlító kötetet vesz a kezébe. Amolyan nonverbális kommunikáció ez is, mint az uniformis. Annyi mondanivalója kell, hogy legyen a csomagolásnak, hogy tudjam körülbelül milyen zsáner is ez, hova tudom nagyjából besorolni.

Aztán ott van az a dolog az esztétikai élménnyel. Ha összehasonlítom e konkrét regény cseh és mondjuk német vagy török kiadását, azt hiszem látható a különbség:

Az utolsó kötet valami rettenetesen néz ki. Nyoma sincs valamiféle harmóniának, összeszedettségnek, színek és formák egységének, ami jót tenne a szemnek. Kár érte.

Legközelebb felteszek valami különlegesen tetszetős vagy épphogy nagyon ronda talált borítót. Magam is kíváncsi vagyok, mit találok.