Hármas vigasz

"Keresek nálamnál egy szomorúbb lelket, 
Vigaszt mondok neki - ha halgat a szóra, 
Tán az én szívem is megvigasztalódna?"

Czóbel Minka:  Hármas vigasz 

NovelTeas

Amikor a könyvek és a teázás szenvedélye találkozik, akkor valami ilyesmire lehet számítani végeredményként.

via SomehowLou

Animáció

Ma csak egy rövidke videóra futja bejegyzés helyett. Ajánlom mindenki figyelmébe.

Morális kérdés

Ha egy 1493-as Schedel-féle Liber Chronicarum oldalaira post-itet (lásd a kép jobb oldalán) ragaszt valaki, az szentségtörés? Vagy épp azt fejezi ki ez a momentum, hogy a muzeális könyvritkaságokat is egyszer azért készítette valaki, hogy tudást adjon vele át és nem kell eltúlzott pátosszal feléjük közeledni? Tanulmányozni kell őket, felfedezni, tanulni belőlük?

Mindenesetre szívesen lennék tulajdonosa egy hasonló könyvtárnak, mint amilyet Jay Walker úr birtokol. Részletes cikk és még több kép a wired.com-on.

Pásztázzuk a netet

Ráakadtam néhány érdekes linkre, amikre megéri rákattintani. Megosztanám azzal, akit esetleg érdekel.

Ezen a listán szerepel néhány könyv, amit szívesen elolvasnék. Ráadásul rengeteg az olyan, aminek a létezéséről eddig nem is tudtam. Lehet inspirálódni, a kategória disztopikus irodalom, juhé!

• http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_dystopian_literature

Goethe-kedvelőknek egy profin megszerkesztett kis irodalomtörténeti adalék. A Frankfurter Allgemeine Zeitung olvasótermét úgy általában érdemes átböngészni, sok érdekes dologra lelhet a keresgélő.

• http://lesesaal.faz.net/walser/zeitleiste.php

Német kortárs irodalom, recenziók és új kiadványok itt:

• http://www.litrix.de/

Még egy kis kortárs irodalom. Igaz magyarul nem találtam semmit, de egyrészt ez még változhat, másrészt gyakorolhatunk idegen nyelveket. Tessék meghallgatni.

• http://archiv.literadio.org/

A Vas, vagyis az e-olvasó

Vennék egy olvasót, már egy ideje gondolkodom rajta. Az itthoni kínálat nem túlságosan nagy, sőt, mondhatnám gyatra. Leszűkítettem a választási lehetőséget két olvasóra, de nemigazán tudok dönteni. Mindkettőnek megvan az előnye, árban is nagy a különbség. Gondoltam kikérem a nagyközönség véleményét. Szóval mit gondoltok, nektek melyik tetszik? (Link információkkal, árral a kép alatt.)

 Irex Digital Reader

Bookeen Cybook Gen3 Gold Edition

Meseillusztráció

Rábukkantam erre az 1920-ban angol fordításban kiadott francia mesekönyvre "Old French Fairy Tales" címmel. A könyv szerzője Sophie Ségur, a lélegzetelállítóan szép, melankolikus illusztrációk pedig Virginia Frances Sterrett művei. Persze elolvasni is érdemes, de a sok fekete-fehér illetve nyolc színes illusztráció miatt szinte kötelező végiglapozni a könyvet.

 

Old French Fairy Tales

Akinek tetszik Sterrett munkája, egy másik az ő képeivel illusztrált könyvet is elolvashat illetve letölthet.

 

Tanglewood Tales 

Forrás: Internet Archive

Tavaszhívogató könyvjelző

Book. Book. Book.

 

December 23.

December 2.

F.A.Z. Romanatlas. Egy kis könyves utazás a világ körül. Válassz ki egy úticélt és nézdd meg miféle könyvet ajánl a világtérkép. Jó kis játék.

G. Meyrink: Panoptikum

Ez a bejegyzés megint csak egy hangoskönyvről szól majd. Nem vagyok nagyon oda a már-már horrorisztikus történetekért, de ez tetszett. Végigizgultam. Gustav Meyrink „Panoptikum”* (Das Wachsfigurenkabinett) c. elbeszélését Wolfgang Gerber tökéletesen adja vissza. Kitűnő hangulatot teremt, érdemes meghallgatni.
Az eredeti szöveg.

* Istenemre mondom, mindehol megnéztem, hogy fordítják az elbeszélést, de nem találtam meg. Ha valaki tudja a pontos fordítást, kérem írjon egy megjegyzést.

Robotok és földönkívüliek

Besuchernek köszönhetően bukkantam rá erre az oldalra. Old Time Radio Programs. X Minus 1. Meghallgathatók és letölthetők az 1950-es évek sci-fi rádiójátékai és még olyan gyatra angoltudással  is eléggé élvezehetőek, mint amilyen az enyém. Mert hát a rádiójáték lényege, hogy nem egyszerűen felolvasott szöveget hallgatunk, hanem van hozzá valami plussz is. Különeges fejezete ez a rádiózás történetének, gondoljunk csak ebben az összefüggésben az 1938-as "Világok háborúja" adaptációra ill. az ezzel kapcsolatos botrányra. Orson Wellesnek bejött, mégha az állítólagos tömegpánik, amit a hangjáték okozott, kicsit ferdített igazság is. 
A lényeg, hogy ez a kollekció élvezhető, eredeti, kellemes időtöltésre számíthatunk. Aki pedig nem tud dönteni, melyikkel kezdje, Besuchernél találhat ajánlót a hangjátékokhoz.

Valami más

Mostanában Douglas Adams írásaival fekszem és kelek, az ebédszüneteim nagy részét könyvek fölött töltöm. Épp Dirk Gently történeteit falom, majd írok is róla, és közben már keresem, honnan tudom megszerezni a "Galaxis útikalauz stopposoknak" egyes részeit. Amúgy van már hatodik kötet is, itt lehet utána nézni.
Na és akkor szembe jön velem ez, itt.

  

Hát nem néz ki tök jól? Jó lenne ebben a hideg időben ilyen izében olvasgatni.

Röpke felvetés

Új hír, Ernest Hemingway KGB ügynök volt, állítja a The Guardian. A "The Rise and Fall of the KGB in America" c. könyv írói szerint Hemingway a 40-es években a szovjetek ügynökeként tevékenykedett.

Tulajdonképpen nem is írnék erről a röpke hírről, csak eszembe jutott ezzel kapcsolatban egy-két kérdés. Máshogy nézünk e tény (ha valóban tényként kezeljük) tudatában az író műveire? Kell egyáltalán máshogy nézni rájuk? Mennyire vesszük komolyan? Moralizálunk vagy nem?

Testi szépség

Rövid látogatás a neten kávézás közben. Eredmény: Karinthy Frigyes: Testi szépség

Szemle

Megjelent a márciusi Irodalmi Szemle. 

Földi paradicsom

Ugyebár az interneten sok-sok érdekes dolgot fel lehet fedezni. Mindenki a saját érdeklődési körén belül keresgél, könyvmolyok könyvesblogokat olvasgatnak. Így találhatnak rá erre, magára a földi paradicsomra. 

ANTONIN ARTAUD levele Anaïs Nin-hez

Párizs, 1933. május 18.


Számlálatlan embert vittem már, férfiakat és nőket, e csodálatos festmény elé, de ez az első eset, hogy előtte állva valakit a művészi érzület úgy megérintsen és felzaklasson, akár a szerelemben. A maga érzékeit megrázta ez a látvány, én pedig rögtön észrevettem, hogy magában a test és a szellem milyen rettentő módon össze van kötve, ha egy tisztán szellemi benyomás ilyen hatalmas vihart volt képes elszabadítani a szervezetében. Ám ebben a szokatlan házasságban mégis a szellem jár a test előtt, ő az uralkodó, és úgy is kell lennie, hogy végül teljesen az uralma alá vonja. Oly dolgok egész világát érzem magában, melyek csak arra várnak, hogy megszülessenek, ha megtalálják a számukra alkalmas ördögűzőt. Maga nincs ennek teljesen tudatában, de egész szellemével őket hívja, és főleg minden érzékével, az ön női érzékével, mely magánál szintén szellemi.
Ebből kifolyólag magának értenie kell az engem átjáró nagy, fájdalmas örömöt és a megdöbbenést is, hogy ily módon találkoztam magával: egyszerre úgy látom, végtelen érzelmi magányom kitöltődött, hajszálpontosan, hermetikusan megtelt (minden irányban), mégpedig oly módon telt meg, mely megrémít, a végzet hozta ezt, mely fölötte áll mindannak, amiről álmodhattam, és mindannak, amiről már lemondtam a reménytelenségben; és mint minden, amit a sors hoz, mint minden, ami elkerülhetetlen és az ég akarata szerint való, mindez mindenen keresztül és minden ellenére érkezik, habozás nélkül, magától értetődő módon, azonnal, visszakozás nélkül, hogy vele szemben bármily félelem hiábavaló! Azt kellene hinnem, hogy a csodák valóban léteznek e világban, ha nem gondolnám, hogy sem ön, sem én nem származunk teljesen e világból, és ez, ez a túlságosan tökéletes találkozás az, ami megdöbbent, és ami úgy nehezedik rám, mint a fájdalom. Aztán ott van az is, hogy a lelkem, egész életem megvilágosodások és elborulások sorozata, és hogy eme elborulások, melyek bennem játszódnak, ugyanúgy lejátszódnak körülöttem is, és mindent megfertőznek, amihez hozzáérek, s így senki számára, aki hozzám közelít, nem lehetek más, mint örökös csalódás. Maga már láthatta, hogy ott, ahol néhány ponton csodás intuícióim, afféle felkavaró látomásaim adódnak, más pontokon csupán homályos árnyék és ostobaság vagyok, a legegyszerűbb dolgok is kisiklanak a kezeim közül, és különösen finom megértés szükséges ahhoz, hogy valaki elismerje, elfogadja ezt a kettősséget, mikor az árnyak rátelepszenek mindazokra az érzelmekre, melyeket jogos volna elvárni tőlem. Rengeteg dolog rémületesen közös bennünk, de legfőképpen: a csendünk. A maga csendje éppen olyan, mint az enyém. És maga az egyetlen ember, aki előtt a saját csendem nem tölt el szégyenkezéssel. A maga csendje heves, szenvedélyes csend, melyben úgy érezni, a világ esszenciái kavarognak, hihetetlenül élőnek érzem, olyan mint egy szakadékra nyitott csapóajtó, melyben a föld csendes és titkos mormolását hallani. Amit mondok magának, abban semmiféle fölöseges költészet vagy mesterkéltség nincsen, ön is tudja. Mindössze megpróbálom lefordítani néhány erőteljes benyomásomat, melyek teljesen reálisak, de olyan dolgokra vonatkoznak, melyekről általában nem szokás beszélni. Amikor a pályaudvar peronján azt mondtam magának: olyanok vagyunk, mint két elveszett lélek a végtelen űrben, ugyanezt a mozgalmas csöndet éreztem közöttünk, mely beszélt hozzám, és amelytől zokogni tudtam volna örömömben. Ön a bennem lévő legjobbat és legszörnyűségesebbet állítja szembe, és érzem, hogy egyedül maga előtt nem kell szégyenkeznem emiatt, vad, erőszakos öleléseket akarok magától, be akarok hatolni magába, meg akarok magában pihenni, és azt akarom, hogy érezzük a teljességnek ezt a rezgését, maga és én, ezt a rezgést, mely a szellem dolgait a napvilágra hozza. Egyedül magával nem értelmetlen az ölelés, mely ellentétes magnetizmusokat szorít egymáshoz, melyek tökéletes ciklusban egyesülnek. Jóllehet ön ugyanonnan jön, ahonnan én, mégis képes volna megadni nekem mindent aminek híjával vagyok, képes lenne egésszé tenni engem. Ha a szellemünk ugyanazokért a képekért lelkesedik is, ugyanazon formákat, jelenéseket kívánja fizikailag és testileg, maga mégis a melegség, míg én a hideg vagyok, maga a változékony, a lágy, az érzéki, a símogató, míg én vagyok a merev kovakő, az elmeszesedett, fosszilis növényzet, az obszidián, a megkeményedett ásvány. Egy erőszakos, és mindkettőnk fölött álló szükségszerűség hajtotta magát felém, és maga azonnal tudta ezt, látta csodálatos hasonlóságunkat, látta mindazt a jót, amit tehetek magával, és mindazt a jót, melyre ön hivatott, hogy velem megtegye, de rettegek, hogy ahogy bizonyos pillanatokban én is vak vagyok, talán a végzet magát is vakká teszi, hogy hirtelen elveszti a kapcsolatot e felfedezéssel, ezzel az élettel, mely az egekbe ragadhatna engem, vagyis félek, hogy önt egyszer csak vissza ne húzza a teste, olyannyira, hogy már meg sem ismer engem, vagy hogy az egyik olyan pillanatban, mikor nem vagyok önmagam, a csalódástól nem fog újra rám ismerni, hogy újra, és visszavonhatatlanul elveszítem. Ez csak a kezdete valami csodálatosnak, ami egy egész életet betölthet, és ezt lelkem minden őszinteségével mondom magának, minden elképzelhető komolysággal és súllyal, ami csak kitellik tőlem, egy hete, holnap lesz egy hete, hogy úgy éreztem, az életem gyökeresen megváltozott, tegnap pedig materiális módon is felszenteltetett ez a gyökeres változás. Írjon nekem, írjon nekem egy emberi, hiánytalan levelet, melyben megjelöli az árat, melyet egyesülésünknek szab, és az okokat, melyek miatt azt mondja, nem mindenben szabad megbíznia bennem. Amikor arra kérem, jelölje meg az egyesülésünknek szabott árat, arra akarom vezetni, képeket villantson fel előttem, képeket, melyekben a mi saját életünket látom tükröződni. Tegnap óta egy nő ajkainak íze követ mindenhová, de mint egy eszme, mint egy esszencia. Ez az íz már nem a test dolga, meztelenül tárja elém egy egész lélek értelmét, és egy olyan titkos élet dolgaira tanít, melyet nélküle nem ismerhetnék. Van egy nevem, melyet anyám adott nekem négy éves koromban, és amelyen csak a legbelsőbb bizalmasaim szólítanak: Nanaqui. Ebben a névben benne van minden ártatlanságom és minden, ami a legtisztább az életemben.

Nanaqui.

A fordítás innen való.