Meseillusztráció

Rábukkantam erre az 1920-ban angol fordításban kiadott francia mesekönyvre "Old French Fairy Tales" címmel. A könyv szerzője Sophie Ségur, a lélegzetelállítóan szép, melankolikus illusztrációk pedig Virginia Frances Sterrett művei. Persze elolvasni is érdemes, de a sok fekete-fehér illetve nyolc színes illusztráció miatt szinte kötelező végiglapozni a könyvet.

 

Old French Fairy Tales

Akinek tetszik Sterrett munkája, egy másik az ő képeivel illusztrált könyvet is elolvashat illetve letölthet.

 

Tanglewood Tales 

Forrás: Internet Archive

Könyvet a falra

Van, hogy nagyon tetszik a borító, vagy a kedvenc könyvet még nézegetnénk egy kicsit elolvasás után. Esetleg ha már a könyvespolc sem elég, hogy tároljuk a köteteket, akkor tegyük ki őket a falra, képkeretbe.

Borítós

A neten böngészgetve, meg egyébként is, rengeteg szemetgyönyörködtetö dolgot lehet találni. Ezen felbuzdulva posztolok be ide egy újabb borítós bejegyzést, mert ugyebár az a bizonyos esztétikai élmény igenis fontos lehet egy könyvnél, még akkor is, ha nem ez alapján válogatjuk meg az olvasmányainkat.

Van köztük ilyen is, olyan is, mindenki döntse el, neki melyik a kedvence.

Peter Thomas: Frau Wirtins Gemäldegalerie. Eulenspiegel Verlag, 2009.

Poggio Braccioloni: Elméncségek. Kalligram, 2009.

W. J. T. Mitchell: Bildtheorie. Suhrkamp, 2008.

Heinrich Hoffmann: Dukatenbilder. Suhrkamp, 2008.

Külcsín, belbecs

Utoljára többek között arról is írtam, hogy nem tartom különösebben fontosnak egy könyv borítójának milyenségét. Szeretném ezt a gondolatot kiegészíteni, mert ez így nem teljesen igaz ill. félreérthető.

Az egész gondolatmenet abból indult ki, hogy elkezdtem a Glennkill c. könyvet olvasni. Ennek apropóján megkerestem, létezik-e szlovák fordítás (persze csak cseh fordítást találtam, mi mást). Elszörnyedtem a borítók közti különbségen.
Amellett még mindig kitartok, hogy a külcsín csak másodlagos, vagy harmadlagos a döntésnél, elolvasom-e az irományt vagy nem. De talán egy minimális esztétikai élményt elvárhatunk. Persze az sem mindegy, mit ígér a borító. Ha lányregényt keres valaki a könyvespolcon, nem lexikonokra hasonlító kötetet vesz a kezébe. Amolyan nonverbális kommunikáció ez is, mint az uniformis. Annyi mondanivalója kell, hogy legyen a csomagolásnak, hogy tudjam körülbelül milyen zsáner is ez, hova tudom nagyjából besorolni.

Aztán ott van az a dolog az esztétikai élménnyel. Ha összehasonlítom e konkrét regény cseh és mondjuk német vagy török kiadását, azt hiszem látható a különbség:

Az utolsó kötet valami rettenetesen néz ki. Nyoma sincs valamiféle harmóniának, összeszedettségnek, színek és formák egységének, ami jót tenne a szemnek. Kár érte.

Legközelebb felteszek valami különlegesen tetszetős vagy épphogy nagyon ronda talált borítót. Magam is kíváncsi vagyok, mit találok.