Ráakadtam néhány érdekes linkre, amikre megéri rákattintani. Megosztanám azzal, akit esetleg érdekel.
Ezen a listán szerepel néhány könyv, amit szívesen elolvasnék. Ráadásul rengeteg az olyan, aminek a létezéséről eddig nem is tudtam. Lehet inspirálódni, a kategória disztopikus irodalom, juhé!
Goethe-kedvelőknek egy profin megszerkesztett kis irodalomtörténeti adalék. A Frankfurter Allgemeine Zeitung olvasótermét úgy általában érdemes átböngészni, sok érdekes dologra lelhet a keresgélő.
Német kortárs irodalom, recenziók és új kiadványok itt:
Még egy kis kortárs irodalom. Igaz magyarul nem találtam semmit, de egyrészt ez még változhat, másrészt gyakorolhatunk idegen nyelveket. Tessék meghallgatni.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: scifi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: scifi. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. okt. 4.
2010. szept. 29.
Novellák és ismerkedés Robert Bloch-hal
Nem tudtam, hogy Robert Bloch írta az eredeti regényt, amiből a Hitchcock-féle Pszicho készült. Nem tudtam azt sem, hogy Bloch rendszeres levelezésben állt H. P. Lovecraft-tal, mint ahogy azt sem, hogy 17 évesen publikált először a Weird Tales-ben és hogy írt néhány részt a Star Trek sorozatba (TOS). Legfőképp pedig arról nem tudtam, hogy Bloch mennyire jól ír. Legalábbis a kötet, amire egy kiárusításon bukkantam, és az ebben összegyűjtött elbeszélések nagy többsége valóban remek. Horror és scifi elbeszélésekről beszélek, izgalmas és lebilincselő történetekről.
A jó elbeszélés attól jó, hogy rövid idő alatt fokozza a feszültséget és a csattanótól a végén szinte tátva marad a szánk. Egyszerűsítek persze. Na de Bloch-nak ez megy. Pontosan ezért tetszett annyira az első novella, a Yours Truly, Jack the Ripper. Legismertebbnek számító történetei is helyet kaptak a kötetben, mint az I Like Blondes illetve a mesteri The Man Who Collected Poe. A horrortörténetek és földönkívülis „mesék“ mellett felbukkan az időutazás témája is (The Past Master), a That Hell-Bound Train pedig a maga nemében gyönyörű történet a boldogságkeresésről és emberi természetről, mégha nem is kimondottan vidám.
Az ismerkedés Robert Bloch-hal tehát részemről rendkívül jól sikerült. Ahogy mondani szokás, egy jó és tartós barátság kezdete ez.
A jó elbeszélés attól jó, hogy rövid idő alatt fokozza a feszültséget és a csattanótól a végén szinte tátva marad a szánk. Egyszerűsítek persze. Na de Bloch-nak ez megy. Pontosan ezért tetszett annyira az első novella, a Yours Truly, Jack the Ripper. Legismertebbnek számító történetei is helyet kaptak a kötetben, mint az I Like Blondes illetve a mesteri The Man Who Collected Poe. A horrortörténetek és földönkívülis „mesék“ mellett felbukkan az időutazás témája is (The Past Master), a That Hell-Bound Train pedig a maga nemében gyönyörű történet a boldogságkeresésről és emberi természetről, mégha nem is kimondottan vidám. Az ismerkedés Robert Bloch-hal tehát részemről rendkívül jól sikerült. Ahogy mondani szokás, egy jó és tartós barátság kezdete ez.
Bloch, Robert: Vlak do pekla a jiné povídky. Praha: Epocha, 2006.
2010. szept. 1.
Az Alapítvány
Isaac Asimov Alapítvány-Trilógiáját kicsit úgy olvastam, mint egy történelemkönyvet. Csakhogy a megszokott történelemkönyveknél azért izgalmasabb volt illetve jobban meg volt írva.
A regény elején az Első Galaktikus Birodalom hanyatlásának kezdetén tart. Hari Seldon, egy pszichohistorikus tudós, a pszichohistória matematikai számításaival arra a következtetésre jut, hogy a birodalom szétesése után egy harmincezer éves kaotikus időszak következik majd. Számításai szerint ez a periódus lerövidíthető ezer évre. Ennek érdekében pedig létrehoz egy kolóniát Terminus bolygóján, az Alapítványt. Az Alapítvány arra hivatott, hogy a jövő nemzedékei részére összegyűjtse a galaxis tudását az Encyclopedia Galacticában. Seldon tervében a lehető legjobb feltételeket próbálja megteremteni ahhoz, hogy ez a barbár időszak ne tartson tovább egy évezrednél. Ez azonban nem merül ki az emberi tudás felhalmozásában, az Alapítványnak illetve mint ahogy később kiderül, a Második Alapítványnak nagy szerepet szán a Seldon-terv megvalósításában. Asimov, illetve a regényben a szociológus Seldon, abból indul ki, hogy a pszichohistória segítségével a történelem előre kiszámítható, mert a nagy tömegek reakciói és fejlődése szintén kiszámítható jelenségek. Ìgy aztán a jövő is kiszámítható, előrejelezhető. Érdekes feltevés, ami nem számol azzal, hogy az egyén befolyásolhatja az események lefolyását.
Nemhiába hozzák a regényt kapcsolatba a Római Birodalom történetével, van köztük néhány párhuzam, apró mozzanatok, amire most nem térnék ki részletesen. Esetleg csak olyan érdekességet említenék meg, mint az "első polgár" fogalma vagy a Pax Galactica. De nem ezért juttatja eszembe a történelemkönyveket, hanem mert Asimov egy hosszú, változásokkal teli időszakot mesél el egy jövőbeli galaxis történelméből.
A regény elején az Első Galaktikus Birodalom hanyatlásának kezdetén tart. Hari Seldon, egy pszichohistorikus tudós, a pszichohistória matematikai számításaival arra a következtetésre jut, hogy a birodalom szétesése után egy harmincezer éves kaotikus időszak következik majd. Számításai szerint ez a periódus lerövidíthető ezer évre. Ennek érdekében pedig létrehoz egy kolóniát Terminus bolygóján, az Alapítványt. Az Alapítvány arra hivatott, hogy a jövő nemzedékei részére összegyűjtse a galaxis tudását az Encyclopedia Galacticában. Seldon tervében a lehető legjobb feltételeket próbálja megteremteni ahhoz, hogy ez a barbár időszak ne tartson tovább egy évezrednél. Ez azonban nem merül ki az emberi tudás felhalmozásában, az Alapítványnak illetve mint ahogy később kiderül, a Második Alapítványnak nagy szerepet szán a Seldon-terv megvalósításában. Arra ne számítsunk, hogy ha egy szereplőt megkedvelünk, megtudhatjuk mi történik vele, ha befejeződik a fejezet és hosszadalmas jellemfejlődésen sem megy keresztül egy szereplő sem. Az egyén ugyanis ilyen szempontból nem fontos. Nem fontos azért, mert a pszichohistória szerint a történelem mozgatóereje nem az indivíduum, hanem kiszámítható folyamatok követik egymást. Háború után béke, béke után háború. Leegyszerűsítve persze.
Az egyes fejezetekben, amik legtöbbje először külön elbeszélésként jelent meg, végigkövethetjük az Alapítvány történetét megalapításától kezdve majdnem 380 éven keresztül. Háború a Birodalommal, polgárháború, titkok és intrigák, minden van a regényben, ami izgalmassá teheti azt. Bár a Birodalom újraegyesítéséig nem jut el a történet, a feszültséget Asimov zseniálisan kezeli, úgyhogy a regény végén elismerően (és elégedetten) bólogattam. Elég titkot fedett fel ahhoz, hogy leessen az állam de mégis kíváncsi maradjak az Alapítvány-sorozat többi részére.
Az egyes fejezetekben, amik legtöbbje először külön elbeszélésként jelent meg, végigkövethetjük az Alapítvány történetét megalapításától kezdve majdnem 380 éven keresztül. Háború a Birodalommal, polgárháború, titkok és intrigák, minden van a regényben, ami izgalmassá teheti azt. Bár a Birodalom újraegyesítéséig nem jut el a történet, a feszültséget Asimov zseniálisan kezeli, úgyhogy a regény végén elismerően (és elégedetten) bólogattam. Elég titkot fedett fel ahhoz, hogy leessen az állam de mégis kíváncsi maradjak az Alapítvány-sorozat többi részére.
PS: Azt hiszem tényleg és véglegesen megszerettem a scifi irodalmat.
Asimov, Isaac: Die Foundation-Trilogie. Heyne Verlag, 2000.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
